Sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta...ennek oka, hogy bár "rutinos" anyukának számítok a negyedik babával, azért elég zűrösek az első hetek, talán mostanra kialakulóban van valamiféle "napirend", és már több, mint egy hete nem vagyunk kialvatlan "zombik", mert kicsi Tündérkénk végre több pihenést engedélyez éjszakánként ( ezt most gyorsan lekopogom.-)))
de térjünk vissza 2007. december 27.-ére, erre a szép csütörtöki napra...
hát...nem sikerült önbizalommal felvértezve nekivágni a Nagy Útnak, őszintén szólva be voltam ijedve rendesen...előző éjjel szinte nem is aludtam (Tibi is alig), "sirattam" ennek a gyönyörű várandósságnak a végét, és azt, hogy utoljára történik velem ilyen CSODA...
reggel Anyukám megjegyezte, hogy úgy nézek ki, mint aki nem is szülni, hanem színházba készül:-))), mit mondjak, szívesebben néztem volna meg az Operaház fantomját, minthogy
szüljek:-)
elindultunk, én végig arról beszéltem, hogy megpróbálok császármetszést "kialkudni" Fenyőházinál (a' la sztárok), végülis háromszor épp elég volt szülni:-)
gyönyörű téli reggel volt, a fák hófehér zúzmarába öltözve, az otthonok karácsonyi díszben, mi pedig útban a Telki H. felé...
megérkezvén örömmel konstantáltam, hogy Enikő az ügyeletes szülésznő épp, akit kedves babanetes fórumtársam (Macmam) melegen ajánlott:-)
CTG-re kerültünk én és Maya (ezúttal is tökéletes F/10-et produkáltunk)
közben benézett Fenyőházi dr. is, megnyugtató volt a szokásos laza stílusa, és csak kicsit döbbent meg a császáros felvetésemen...azt mondta, nézzük meg előbb, mi a helyzet.
A helyzet az volt, hogy gyakorlatilag megindult szüléssel érkeztünk, Maya baba tehát szót fogadott:-)
Fenyőházi közölte, hogy márpedig innen sehova nem engedne, mert szerinte az árokparton szülnék meg...azt is felvetette, hogy mivel ilyen kedvező a méhszáj státusz (elsimult méhnyak) és én olyan szerencsés voltam, hogy gyakorlatilag észrevétlenül jutottam el arra a szintre, amelyért mások órákig "szenvednek" fájásokkal, szóval mégiscsak próbáljuk meg a természetes szülést...
Enikő EDA-t javasolt, -melyet örömmel elfogadtam- , de mint később kiderült: nyugodtan kihagyhattam volna...
jött az aneszteziológus főorvos (dr. Lecter, ahogyan Tibivel elneveztük Őt, bár cseppet sem hasonlít az Anthony Hopkins által alakított figurára, de halk szavú, ám szuggesztív személyiségével mégiscsak emlékeztet rá)
szóval sikeresen kanüláltak az EDA-hoz, a próbaadag még jól is esett, kellemesen elbódított:-))...Fenyőházi dr. ezt kihasználva gyorsan megrepesztette a burkot, majd egy "erősítő infúzióval" felszerelve, állványostól bemehettem a szobánkba, ahol a Párom rögtön meccset kezdett nézni:-)
én pedig vártam a fájásokat, közben nem kicsit irigykedve a szomszéd szobában lévő szülőkre, akiknek épp sírt a kisfiuk (mint később kiderült, 3 napos ott tartózkodásunk alatt Ő és Mayácskánk volt a két" ünnepi újszülött")
Enikő időnként ránknézett, és kért, hogy szóljak, ha erősödnek a fájások, azonnal riasztja Dr. Lectert...
miután az infúzió lefolyt (erre azért volt szükség, mert előző este óta nem ettem, annyira tutira vettem a császárt) már szabadon mozoghattam, bementünk az alternatív vajúdóba, ahol nagyon-nagyon jólesett a fitnesz-labdán ülni...
Tibi közben leszaladt az étterembe ebédelni (úgy irigyeltem) , Fenyőházi is beszólt, hogy ebédszünetet tartana, én pedig kettesben maradtam pocakMayával...
délután fél három körül jött az első komolyabb fájás, szóltam is rögtön Enikőnek, hamarosan dr. Lecter is megjelent, kicsit babrált a hátamon, majd diszkréten félrevonulva várta a "hatást"...kérdeztük, hogy meddig tart majd az EDA hatása: "másfél óra" , így gondoltam, hogy 16 óráig meg kéne szülnöm...
közben bejött Enikő, leült egy székre az ágy mellé, és beszélgettünk hármasbam, illetve -mikor fájásaim voltak- Ők beszélgettek kettesben, Tibivel.
Már igazán kemény fájások jöttek, én pedig hősiesen lélegeztem mélyeket, ahogy a nagykönyvben írva vagyon:-))
Enikő meg is dicsért, hogy jól "átlélegzem" a babát, így elég oxigénhez jut...
nemsokára már tolófájások jöttek -ez nagyon rossz volt- mert a tolóreflexet nem éreztem, az EDA-nak köszönhetően, viszont brutálisan fájt...ekkor Enikő javasolta, hogy próbáljak nyomni-de ne tiszta erőből- csak ahogy jólesik...
ettől kezdve ezt tettem, mert így könnyebb volt elviselni a fájásokat, bár Tibinek rossz volt nézni a kínlódásom, Ő azt mondta: inkább lélegezzek, de nekem jobban esett nyomni...
közben Enikő megemlítette, hogy Neki 17-kor el kell mennie, mert lejár a műszakja, és színházjegye van a Laár pour L'art előadására, pedig szívesen velünk maradna végig...
Fenyőházi dr. is be-benézett, megvizsgált, és ingatta a fejét, mert -bár a méhszáj eltűnt-Maya fejecskéje még nagyon fent volt...
a tündéri gyerekorvos,( dr. Ricz Zsuzsanna ) és az ügyeletes csecsemős nővérke is már a közelben tartózkodott ( már dél óta melegítették a nagyon profi babaellátó helyet)
17 óra előtt Enikő elköszönt, és átadott kolléganőjének Schanda Mónikának, akivel szintén összetegeződtünk (így könnyebb volt együtt dolgozni)
ekkor már nagyon finishben voltunk...a fájások szinte szünet nélkül jöttek...Mónika javasolta, hogy váltsak testhelyzetet (Fenyőházi javaslatát, _hogy álljak négykézlábra- elvetettem, mert úgy éreztem, mozdulni sem bírok, így maradt a 3-3 nyomás oldalt fekve, mindkét oldalra...mikor jobbra fordultam, belekapaszkodtam a drága páromba, ez nagyon jó volt...majd maradhattam középen, és még feljebb állították az ágyat...
nagyon-nagyon nehezen akart kicsi Mayánk megszületni...Fenyőházi megjegyezte, hogy EDA nélkül már kint lenne (igaza volt)
végre, a sokadik nyomás-sorozatnál (ekkor már Fenyőházi dr. egy dobogón állt mellettem, és nyomta a hasam) mónika szólt, hogy már látszik a buksi (meg is simogattam, éreztem a hajacskáját a kisbabámnak:-)), Apa pedig láthatta, mikor már kint volt a buksija...
végül Mónika lelkesen mondta, hogy "magától jön ki!!!" ( nem mertem már nyomni, nehogy sérüljek)...és a következő pillanatban egy meleg kis test landolt a pocakomon:-)))
hallottam Ricz dr-nő hangját: "milyen nagy baba!" , én a könnyeimmel küzdöttem, és azon álmélkodtam: milyen hihetetlenül apró keze van Mayácskának...
Apának szóltak, hogy fotózzon, de Ő is könnyezett...gyönyörű pillanat volt, a születés ideje: 18:45...december 27., Apa szülinapja előtti napon...
ezután elvitték Mayát rendbetenni (Apa közreműködésével), közben Fenyőházi dr. és Mónika levették a köldökzsinórvért az őssejt-szett segítségével,majd kaptam három felszívódó varratot, és Mónika hipp-hopp engem is szalonképessé varázsolt:-)
majd közös fotó következett Apával és Mayával, és a személyzet diszkréten magunkra hagyott bennünket a kellemes félhomályban...
később Apa indult haza Patrikhoz és Melissához, engem Mónika kísért a szobámba, és felügyelt zuhanyozáskor, nehogy rosszul legyek...
közben megérkezett Maya Alexandra hercegnő, a nagyon kedves csecsemős nővér ellátott babaápolási cuccokkal és pelenkákkal, majd felajánlotta, hogy elviszi Mayát, hogy kipihenhessem magam...na, erre nem tartottam igényt, a babácska mellettem aludt,úgy, mint Patrik és Melissa annak idején...
mondta a nővérke (nevére sajnos már nem emlékszem, és nem is láttam többet a 3 nap alatt), hogy akkor Ő nagyon sokszor ránknéz éjszaka...és így is volt, legalább 5-6x jött be, én pedig végigvirrasztottam az éjszakát, mint a többi gyerkőcnél, és csak csodáltam Mayácskát:-)
másnap eljött Apa, Melissa és Anyukám, Melissa megilletődött és kissé féltékeny volt...
a Telki kórház beváltotta a hozzáfűzött reményeket, a szoba kényelmes volt (bár a Tv-t csak 1x kapcsoltam be 20 percre ), a nővérek kedvesek voltak és segítőkészek, bármit kértem, azonnal hozták, a kaját 3 féle menüből válszthattam reggel-délben és este is, aludni ugyan itt sem tudtam a rám szakadt boldogság és felelősség miatt , így elég kimerülten érkeztem ezúttal is haza, de az Új Évet már itthon ünnepeltük, bár a szilveszterből nem sokat érzékeltem:-)
