Sheila tündérkéi :-))

Ma 6. hónapos a mi kis Hercegnőnk!!!

Olyan szédületes tempóban fejlődik, hogy csak kapkodjuk a fejünket!! szinte minden nap megörvendeztet bennünket valamilyen új kis "tudományával"

június 2-án hasra fordult, sikerüt lefényképeznem a pillanatot és az elégedett kis pofiját:-)pontosan egy héttel később már vissza is fordult, mára már forog oda-vissza mint egy kis akrobata, és a héten már mászni is próbál:-) ez úgy történik, hogy a fejecskéjét a matracba fúrja, popsiját felnyomja, térdecskéit felhúzza, mint egy vakond:-)) egyre többet gagyog, néha már "értelmes" foszlányokat is kihallani belőle, pl. én már többször véltem hallani, hogy mondja: "Aja"...a kedvencem, mikor altatáskor összebújunk a nagy ágyon, és a cumi alól gügyögi nekem huncut mosollyal: "gaj-gaj-gaj" egyszerűen zabálnivaló ez a kislány, egy csodálatos ajándék!!

állandóan mosolyog, és kifejezi a szeretetét, pl. ha fáradt, Apa ölében sem jó Neki, sírva nyújtja a karocskáit, hozzám akar bújni...imádom!

nemrég kezdtük a zenebölcsit, már kétszer voltunk (a héten egy kis köhögés-nátha miatt nem mentünk,) de nagyon szereti, öröm nézni a kis boldog pofiját:-) itthon is énekelünk, játszunk sokat, gyerekdalokat hallgatunk, és elalvás előtt a Pocaklakóként megszokott Baba-zenéket, nosztalgiázunk...most, hogy ilyen meleg van, többnyire napozóban-bodyban van Mayácska, és azok az imádnivaló tappancsok, melyeket naponta muszáj agyon puszilgatni, többnyire szabadon vannak:-) Maya sajnos izzadékony, a kis buksija folyton csupa víz, még jó, hogy nincs óriási haja még:-)

néhány napja "repül": azaz karokat-lábakat felemelve egyensúlyoz a pocakján, Patrik csinált ilyeneket baba korában:-) ami aggaszt: nem fogadja szívesen a kanalas ételeket (gyümölcsök, tejpép ) így még mindig tápszer a menü, remélem ez változni fog, talán a meleg miatt jobban esik neki a folyékony táplálék...a tesók ebben /is/ különböztek, Ők óriásira nyitották a szájukat, és szinte bármit megettek, sebaj, nem egyformák...

holnap KERESZTELŐ!!!!

már nagyon várjuk, Mariann barátnőm lesz a keresztmama, szinte naponta elmondja, hogy mennyire boldog, hogy ennek a csodálatos kislánynak a keresztmamája lehet:-))

a keresztelő ruhát a Tesz-Veszen vettem, nagyon szép, csak 1x volt kisbabán, az tetszik benne, hogy kicsit a régi időket idézi, majd elteszem emlékbe Mayának, biztosan örülni fog neki

a keresztelő kapcsán Melissát is meglepjük egy új, delfines fülbevalóval, mert Maya is fülbevalót kap Marianntól, nehogy rosszul essen Neki, hogy Ő nem kap, bár Neki több fülije van már, Lívitől a keresztmamájától kapta, de tőlünk még nem, így épp itt az ideje:-)

A Nagytesókról: Roland most egy benzinkúti shopban dolgozik, nagyon szereti ezt a munkát, örülök én is nagyon, hogy jól érzi magát:-), vannak szabad napjai, így talán többet találkozunk majd...

Patriknak 13-án volt a ballagása, nagyon szép és megható volt, csodálatos műsort adtak elő a végzős diákok, le a kalappal!!!

már megtörtént a beíratkozás az új iskolába is (Krúdy Gimnázium, két tannyelvű) kicsit sajnálom szegényt, hogy új környezetbe kerül, de ez az Élet rendje:-)

Melissának nehéz programokat csinálni a kisbaba mellett, de a héten kézműves táborban van itt, a vámosszabadi iskolában, júliusban pedig "angol" -, majd augusztusban "fotós-modell" tábor lesz (egy-egy hét) a Tappancs játszóházban, remélem, tetszeni fog Neki:-)

a szülinapi buli nagyon jól sikerült, egy utolsót bulizott az iskolába készülő kis barátaival, sok szép (főleg lovas) ajándékot kapott Tőlük:-)

jövő héten végre kimozdulunk, Bükfürdőn leszünk a Répce Goldban (évente 1x visszatérünk, mert nagyon jó hely, és nincs is túl messze) nagyon ránk fér már a környezetváltozás-pihenés, bár baba mellett nem könnyű, bezzeg tavaly pocakkal!!! könnyebb volt sokkal:-)

apropó tavaly nyár: olyan csodálatos emlékeim vannak...büntetlenül pihenhettem-olvashattam, 3 hét alatt kiolvastam a Harry Potter első hat kötetét (fantasztikusan jó!!!) majd néhány hete a hetediket...minden tiszteletem J.K.Rowlingé, méltán lett dúsgazdag ezekkel a fantasztikus sztorikkal...egyszerűen lebilincselő, számomra az utóbbi 20 év legjobb irodalmi élménye, pedig nem keveset olvasok...már, ha megtehetem:-)

kicsit könnyebb lett az életünk, mert van végre egy Rózsi nénink, aki segít a házimunkában heti 1x, illetve vigyázMayára, nyugodt szívvel bízom rá, mert csecsemő gondozó volt régen, és imádja a piciket...így talán végre eljutok lovagolni, ill. megtanulhatom Mikitől a futószárazást...  

Igen, megérkezett: váratlanul és talán kicsit korán, mint azt az elmúlt években megszokhattuk...vajon, mire Ti felnőttök milyen lesz a nyár??

amint azt sejtettem: Maya utálja, ha melege van:-( persze Melissa sem szerette, és végülis mi, felnőttek sem díjazzuk, ha izzadunk, mint a ló (vajon Ibyke hogy bírja?), de Mayácska nagyon kínlódik miatta, és a kis buksija nagyon izzadós...etetéskor már törölközőt teszünk a feje alá, de így is gyöngyözik a fejbőre az apró hajacska alatt...kész szerencse, hogy az újszülöttkori hajból mára szerény ( és egyre szőkülő ) hajacska lett, nem is tudom, mi lenne, ha akkora hajkoronával büszkélkednénk, mint a szemben lakó kis Ábel, aki 3 héttel ifjabb Mayánál...így megváltás a minden esti hajmosás, ám a vacsinál, már újra izzad szegényke... 

a babakocsiban alvás is minimális a meleg miatt, szívesebben alszik a szobában, ilyenkor jó mellébújva altatni:-))

június 2-án nagy nap volt: először fordult hasra!!! annyira boldog az új kis tudományával, hogy állandóan gyakorolja...néha még hajnalban is, mikor felébred...apropó hajnal: nagy bánatunkra heti több alkalommal megint brutálisan korán ébred (fél 6-6 óra) ilyenkor éhesnek /is/ bizonyul, és sajnos megtartotta újszülöttkori "jó szokását", azaz nehezen alszik vissza...háát, nem vagyunk túl kipihentek, nagyon nehéz így...

már a Milupa "Jó éjszakát!" tápszert kapja vacsorára, meglátjuk, beválik-e hosszabb távon...

egyébként full édes, rengeteget mosolyog, huncutkodik, és már 8200 gramm a súlya!!!

imádja a mondókákat, dalocskákat (egész nap énekelek Neki:-))), a héten pedig kipróbáljuk a "zenebölcsit" melyet épp Melissa ovijában tartanak...a babaúszást is jó lenne folytatni, mert áprilisban a Kolpingban nagyon bejött a babaúszó tábor:-))

pont egy héttel az ominózus hasra fordulás után visszafordult a hátára, így már nem hagyhatom csak úgy, őrizetlenül az ágyunkon...és hanyatt fekve emelgeti a buksiját, mintha fel akarna ülni...nagyon erős, ügyes baba, és félelmetes iramban fejlődik...

Melissa most kicsit nehezebb eset a szokásosnál, nagyon nehezen dolgozza fel, hogy nem Ő a legkisebb már a családban...vannak apró, ártalmatlan gonoszkodások Mayával ( kicsit erősebben szorítja meg a kezét, vagy úgy rakja a járókában a játékot, hogy ne érje el) és roppant pimasz velünk...nagyon nehéz türelmesnek, higgadtnak maradni, de ez az egyetlen megoldás...nagyon szeretjük Őt, és szeretnénk, ha végre minden kerek lenne, megnyugodna...

sajnos ismét itthon van, mert beteg...tegnap este szaladtam Vele az ügyeletre, mert fájt a torka, köhögöt, és fehér foltokat fedeztem fel a manduláin...ahogy sejtettem: tüszős mandulagyulladás:-(( Maya születése óta ez már a sokadik betegség, márciusban majdnem tüdőgyulladása volt, áprilisban pedig a Kolpingból egyenest a kórházba mentünk, ahol rotavírus fertőzéssel kezelték...úgy sajnálom az én kicsi lányomat, de tényleg olyan nehéz Vele mostanában...

Nagyon gyorsan rohan az idő, és félek, hogy elvesznek a megélt szép pillanatok, ezért (bár igyekszem az elmúlt néhány hónapot zanzásítva pótolni) , de ezentúl _szinte_ napi rendszerességgel vezetni ezt a kis webnaplót, hiszen ezt a lányaimnak szánom:-))

ha van néhány rendszeres olvasóm, azt természetesen örömmel veszem, ezért jelezzétek észrevételeiteket kommentekkel, köszönöm.

Tegnap ünnepelte Merci (Melissa egyik ovis barátnője) a szülinapját a Tappancs játszóházban, nagyon jól sikerült, és a kis plüss vadmalac (Melissa választotta) is telitalálatnak bizonyult -Merci pici kora óta rajong a malacokért:-)

megragadtam az alkalmat, és egyeztettem én is időpontot Melissa szülinapi partyjára (június 14.), bár szegénykém április 30-án betöltötte a 6. évét, de épp akkor jött haza a kórházból, ahol 4 napot töltött rota vírus okozta vészes hányás miatt:-(((

most szinte valamennyi kis ovis társát meghívta (még Annácskát is, aki már iskolás), mert ez lesz az utolsó közös buli, szeptembertől valamennyien iskolások lesznek...Ők már mind 7.évesek, Melissa egy évvel fiatalabbként került rögtön középső csoportba, Mariann barátnőmhöz...ősszel új csoportba kerül majd, másik óvónénikkel, remélem jól veszi majd az akadályokat...

míg kislányom bulizott, én elszaladtam a Játékszigetbe, megvenni Neki a pénteken kinézett kis kutyus családot, ez gyermeknapi ajándék (Maya baba plüss iskolabuszt kapott, amelyből kivehetők az "utasok" és ujjbábként is használhatóak) természetesen boldogan rágicsálni kezdte őket:-))

buli után hazajöttünk Melissával átöltözni, majd meglátogattuk Ibykét,  az almából és répából jutott a többi lónak is:-)

Ibyke egyre szebb, Miki lemosta, és a sörényét is levágta, azt mondja: "így kell kinéznie egy versenylónak":-))

megbeszéltük, hogy megtanít engem futószárazni Ibykét, akkor a rendszeres mozgatását is meg tudom oldani majd, és -nem utolsósorban- Melissa is felülhet rá:-))

szégyen, de én még nem ültem rajta, mert mióta Saci visszament Bp-re (január vége) elszokott a lovacskánk a rendszeres mozgástól, rólam nem is beszélve (én most kezdem el visszanyerni eltűnt kondíciómat) , de alig várom, hogy Ibyke hátán szeljem a szelet:-)(már ki is néztem magamnak a Tesz-Veszen egy nyári lovagló nacit:-) )

hazaérve Melissa fürdött, én pedig valami hatodik érzéktől vezérelve kezdtem átnézni a fejecskéjét kullancs-ügyben, hát találtam is egyet!!!

ezért ma megkapja az elmaradt 6 éves oltással együtt a kullancsfertőzés elleni vakcinát is,ne kelljen rettegni...(sajnos az idén kullancs invázió várható, a lovak közelében pedig rengeteg van belőlük egyébként is...tegnap elfelejtettem használni a kullncs riasztó sprayt magunkra, meg is lett az eredménye:-((...inkább nem kockáztatunk.

Ibyke is kapott kullancs elleni spray-t, a lovakra nézve is veszélyes, őket is elpusztíthatja a fertőzés, akár a kutyákat:-(( Quinti (Miki egyik versenylova) majdnem megjárta, szerencsére időben kapott kezelést, ám az edzésekből egy hétig kimaradt...

Sok idő telt el a legutóbbi bejegyzés óta...ennek oka, hogy bár "rutinos" anyukának számítok a negyedik babával, azért elég zűrösek az első hetek, talán mostanra kialakulóban van valamiféle "napirend", és már több, mint egy hete nem vagyunk kialvatlan "zombik", mert kicsi Tündérkénk végre több pihenést engedélyez éjszakánként ( ezt most gyorsan lekopogom.-)))

de térjünk vissza 2007. december 27.-ére, erre a szép csütörtöki napra...

hát...nem sikerült önbizalommal felvértezve nekivágni a Nagy Útnak, őszintén szólva be voltam ijedve rendesen...előző éjjel szinte nem is aludtam (Tibi is alig), "sirattam" ennek a gyönyörű várandósságnak a végét, és azt, hogy utoljára történik velem ilyen CSODA...

reggel Anyukám megjegyezte, hogy úgy nézek ki, mint aki nem is szülni, hanem színházba készül:-))), mit mondjak, szívesebben néztem volna meg az Operaház fantomját, minthogy

szüljek:-)

elindultunk, én végig arról beszéltem, hogy megpróbálok császármetszést "kialkudni" Fenyőházinál (a' la sztárok), végülis háromszor épp elég volt szülni:-)

gyönyörű téli reggel volt, a fák hófehér zúzmarába öltözve, az otthonok karácsonyi díszben, mi pedig útban a Telki H. felé...

megérkezvén örömmel konstantáltam, hogy Enikő az ügyeletes szülésznő épp, akit kedves babanetes fórumtársam (Macmam) melegen ajánlott:-)

CTG-re kerültünk én és Maya (ezúttal is tökéletes F/10-et produkáltunk)

közben benézett Fenyőházi dr. is, megnyugtató volt a szokásos laza stílusa, és csak kicsit döbbent meg a császáros felvetésemen...azt mondta, nézzük meg előbb, mi a helyzet.

A helyzet az volt, hogy gyakorlatilag megindult szüléssel érkeztünk, Maya baba tehát szót fogadott:-)

Fenyőházi közölte, hogy márpedig innen sehova nem engedne, mert szerinte az árokparton szülnék meg...azt is felvetette, hogy mivel ilyen kedvező a méhszáj státusz (elsimult méhnyak) és én olyan szerencsés voltam, hogy gyakorlatilag észrevétlenül jutottam el arra a szintre, amelyért mások órákig "szenvednek" fájásokkal, szóval mégiscsak próbáljuk meg a természetes szülést...

Enikő EDA-t javasolt, -melyet örömmel elfogadtam- , de mint később kiderült: nyugodtan kihagyhattam volna...

jött az aneszteziológus főorvos (dr. Lecter, ahogyan Tibivel elneveztük Őt, bár cseppet sem hasonlít az Anthony Hopkins által alakított figurára, de halk szavú, ám szuggesztív személyiségével mégiscsak emlékeztet rá)

szóval sikeresen kanüláltak az EDA-hoz, a próbaadag még jól is esett, kellemesen elbódított:-))...Fenyőházi dr. ezt kihasználva gyorsan megrepesztette a burkot, majd egy "erősítő infúzióval" felszerelve, állványostól bemehettem a szobánkba, ahol a Párom rögtön meccset kezdett nézni:-)

én pedig vártam a fájásokat, közben nem kicsit irigykedve a szomszéd szobában lévő szülőkre, akiknek épp sírt a kisfiuk (mint később kiderült, 3 napos ott tartózkodásunk alatt Ő és Mayácskánk volt a két" ünnepi újszülött")

Enikő időnként ránknézett, és kért, hogy szóljak, ha erősödnek a fájások, azonnal riasztja Dr. Lectert...

miután az infúzió lefolyt (erre azért volt szükség, mert előző este óta nem ettem, annyira tutira vettem a császárt) már szabadon mozoghattam, bementünk az alternatív vajúdóba, ahol nagyon-nagyon jólesett a fitnesz-labdán ülni...

Tibi közben leszaladt az étterembe ebédelni (úgy irigyeltem) , Fenyőházi is beszólt, hogy ebédszünetet tartana, én pedig kettesben maradtam pocakMayával...

délután fél három körül jött az első komolyabb fájás, szóltam is rögtön Enikőnek, hamarosan dr. Lecter is megjelent, kicsit babrált a hátamon, majd diszkréten félrevonulva várta a "hatást"...kérdeztük, hogy meddig tart majd az EDA hatása: "másfél óra" , így gondoltam, hogy 16 óráig meg kéne szülnöm...

közben bejött Enikő, leült egy székre az ágy mellé, és beszélgettünk hármasbam, illetve -mikor fájásaim voltak- Ők beszélgettek kettesben, Tibivel.

Már igazán kemény fájások jöttek, én pedig hősiesen lélegeztem mélyeket, ahogy a nagykönyvben írva vagyon:-))

Enikő meg is dicsért, hogy jól "átlélegzem" a babát, így elég oxigénhez jut...

nemsokára már tolófájások jöttek -ez nagyon rossz volt- mert a tolóreflexet nem éreztem, az EDA-nak köszönhetően, viszont brutálisan fájt...ekkor Enikő javasolta, hogy próbáljak nyomni-de ne tiszta erőből- csak ahogy jólesik...

ettől kezdve ezt tettem, mert így könnyebb volt elviselni a fájásokat, bár Tibinek rossz volt nézni a kínlódásom, Ő azt mondta: inkább lélegezzek, de nekem jobban esett nyomni...

közben Enikő megemlítette, hogy Neki 17-kor el kell mennie, mert lejár a műszakja, és színházjegye van a Laár pour L'art előadására, pedig szívesen velünk maradna végig...

Fenyőházi dr. is be-benézett, megvizsgált, és ingatta a fejét, mert -bár a méhszáj eltűnt-Maya fejecskéje még nagyon fent volt...

a tündéri gyerekorvos,( dr. Ricz Zsuzsanna ) és az ügyeletes csecsemős nővérke is már a közelben tartózkodott ( már dél óta melegítették a nagyon profi babaellátó helyet)

17 óra előtt Enikő elköszönt, és átadott kolléganőjének Schanda Mónikának, akivel szintén összetegeződtünk (így könnyebb volt együtt dolgozni)

ekkor már nagyon finishben voltunk...a fájások szinte szünet nélkül jöttek...Mónika javasolta, hogy váltsak testhelyzetet (Fenyőházi javaslatát, _hogy álljak négykézlábra- elvetettem, mert úgy éreztem, mozdulni sem bírok, így maradt a 3-3 nyomás oldalt fekve, mindkét oldalra...mikor jobbra fordultam, belekapaszkodtam a drága páromba, ez nagyon jó volt...majd maradhattam középen, és még feljebb állították az ágyat...

nagyon-nagyon nehezen akart kicsi Mayánk megszületni...Fenyőházi megjegyezte, hogy EDA nélkül már kint lenne (igaza volt)

végre, a sokadik nyomás-sorozatnál (ekkor már Fenyőházi dr. egy dobogón állt mellettem, és nyomta a hasam) mónika szólt, hogy már látszik a buksi (meg is simogattam, éreztem a hajacskáját a kisbabámnak:-)), Apa pedig láthatta, mikor már kint volt a buksija...

végül Mónika lelkesen mondta, hogy "magától jön ki!!!" ( nem mertem már nyomni, nehogy sérüljek)...és a következő pillanatban egy meleg kis test landolt a pocakomon:-)))

hallottam Ricz dr-nő hangját: "milyen nagy baba!" , én a könnyeimmel küzdöttem, és azon álmélkodtam: milyen hihetetlenül apró keze van Mayácskának...

Apának szóltak, hogy fotózzon, de Ő is könnyezett...gyönyörű pillanat volt, a születés ideje: 18:45...december 27., Apa szülinapja előtti napon...

ezután elvitték Mayát rendbetenni (Apa közreműködésével), közben Fenyőházi dr. és Mónika levették a köldökzsinórvért az őssejt-szett segítségével,majd kaptam három felszívódó varratot, és Mónika hipp-hopp engem is szalonképessé varázsolt:-)

majd közös fotó következett Apával és Mayával, és a személyzet diszkréten magunkra hagyott bennünket a kellemes félhomályban... 

később Apa indult haza Patrikhoz és Melissához, engem Mónika kísért a szobámba, és felügyelt zuhanyozáskor, nehogy rosszul legyek...

közben megérkezett Maya Alexandra hercegnő, a nagyon kedves csecsemős nővér ellátott babaápolási cuccokkal és pelenkákkal, majd felajánlotta, hogy elviszi Mayát, hogy kipihenhessem magam...na, erre nem tartottam igényt, a babácska mellettem aludt,úgy, mint Patrik és Melissa annak idején...

mondta a nővérke (nevére sajnos már nem emlékszem, és nem is láttam többet a 3 nap alatt), hogy akkor Ő nagyon sokszor ránknéz éjszaka...és így is volt, legalább 5-6x jött be, én pedig végigvirrasztottam az éjszakát, mint a többi gyerkőcnél, és csak csodáltam Mayácskát:-)

másnap eljött Apa, Melissa és Anyukám, Melissa megilletődött és kissé féltékeny volt...

a Telki kórház beváltotta a hozzáfűzött reményeket, a szoba kényelmes volt (bár a Tv-t csak 1x kapcsoltam be 20 percre ), a nővérek kedvesek voltak és segítőkészek, bármit kértem, azonnal hozták, a kaját 3 féle menüből válszthattam reggel-délben és este is, aludni ugyan itt sem tudtam a rám szakadt boldogság és felelősség miatt , így elég kimerülten érkeztem ezúttal is haza, de az Új Évet már itthon ünnepeltük, bár a szilveszterből nem sokat érzékeltem:-)

Mikor ezeket a sorokat írom, tele vagyok várakozással, izgalommal, reménnyel, és egy kis szomorúsággal is...ha holnap megszületik a mi kis Mayánk, egy csodálatos utazás végére érünk...igaz, egy új, nem kevésbé csodálatos utazás pedig elkezdődik...

December 27.-e, ez az a nap, amikor csomagjaimmal együtt kell megjelennem a Telki Kórházban, mert eljött az idő...A napokban már semmi másra nem tudtam gondolni, lélekben már nem itt járok...remélem, szerencsénk lesz, és ez a születés is olyan "sima ügy" lesz, mint a másik három volt.

Csak Melissa gyógyulna meg végre, rossz lesz Őt holnap reggel így itthagyni a Mamával, de addig még sokat fog javulni, úgy érzem.

Ma játszunk, mesélünk sokat, és remélem teljesíteni tudom az "ígéretemet", hogy hármat alszom a kórházban, és jövök haza a Kistesóval...és várom, hogy meglátogasson Apával, az ajándék beszélő Pony már hetek óta a táskám mélyén lapul, Maya "hozza" majd Melissának.

Beszélgettem éjjel kisebbik Tündérkémmel, hogy jó lenne, ha spontán beindulna a szülés holnap reggelre, kíváncsi leszek, sikeres volt-e a "beszélgetésünk"...hazajönni nem szeretnék, mert nagyon nyugtalan lennék, hisz tényleg csak rövid idő van hátra...és nem a szomszédba megyünk szülni...

szóval, igyekszem a hátralévő alig fél napot hasznosan eltölteni, és reggel bátran, önbizalommal telve útnak indulni...nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz Mayácska, vajon hasonlít-e Melissára?

Boldog, Békés Ünnepeket kívánok Mindenkinek, legközelebb már szüléstörténettel jelentkezem!! Minden kedves látogatómat megkérem: DRUKKOLJATOK!!!

Elérkezett ez a nap is...azért fohászkodtam, hogy maradjunk "egyben" Mayával ezen a napon még, hogy láthassam Melissa örömét:-)))

szombaton a Nagyfiam, Roland is meglátogatott bennünket, nagyon szép ajándékokat kaptunk Tőle, és Melissa nagyon boldog volt, szereti nagyon nagyobbik bátyját.

ami beárnyékolta az Ünnep örömét: Melissa sajnos beteg lett, köhög, lázas, étvágytalan...:-(( 23-án, szeretett volna részt venni a fa díszítésében, de elaludt a láztól...szerencsére a gyógyszer hamar hatott, és Ő is tudott segíteni, nagyon izgatottan, boldogan várta a Jézuskát. Gyakran bújt a karácsonyfa mögé, a kis rózsaszín "kívánságteljesítő" csillaghoz, azt kérte /többek közt/, hogy gyógyuljon meg...drága kicsi bogaram...

a Szenteste Anyuéknál kezdődött, öcsém /Peti/, Lívi és a kis Liza is ott voltak. Mire hazajöttünk, itt is megjött a Jézuska... Melissa nagyon boldog volt, örült nagyon a Playmobil lovardának, bár sokmindent kapott, azért a fő ajándék ez volt.

Egész este raktuk a lovardát és tartozékait Apával, mert kis darabokból állt az egész...

Patrik is boldog volt, megkapta a hőn áhított "főnöki" bőrszéket a PC-jéhez, egy klassz órát, ruhákat és könyveket.

Én kaptam Apától egy CD-t amit szerettem volna megvenni (Szekeres Adrien), és egy gyönyörű könyvecskét, a címe: "A gyermekáldás csodája"...a "100 legendás ló" C. könyv közös ajándék. Patriktól megkaptam Eros Ramazzotti új, duettes dupla albumát, nagyon örültem neki.

Apa tőlem szintén CD-t kapott és könyveket, megbeszéltük, hogy egymásnak csak apróságot, mert a mi legnagyobb ajándékunk úgyis Maya érkezése lesz...és évközben mindent megveszünk egymásnak (és magunknak) , amire szükségünk van.

Mayácska is kapott ajándékot: Mamáéknál egy Chicco elefántot, itthon pedig egy zenélő forgót a kiságyra, és egy "királylányos" pihenőszéket.

Ibyke, az angol telivérünk ínvédőt kapott a lábára, és egy nagy zacskó lócsemegét...szerencsére a patagyulladása is teljesen meggyógyult az ünnepekre, így Saci újra dolgozhat vele.

A Karácsony előtti utolsó vasárnap egy nagy, lila lepelbe öltözött angyal jelenik meg a mennybolton, és járja be az egész Földet. Kezében lantot tart, és azt pengeti.

Közben szépen énekel hozzá. Ahhoz, hogy meghallhassuk, jól kell figyelnünk, s szívünknek tisztának kell lennie.A béke dalát énekli, sok kis angyal kíséri, s együtt énekelnek.Daluktól valamennyi mag, amely a földben szunnyad, felébred, így lesz majd új élet tavasszal a Földön.

A harmadik vasárnap Angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehér, ragyogó Angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával.Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz. Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Advent második Angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött Angyal száll le a Mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az Angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a Mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű a serleg, a Nap sugaraiból készült.Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az Angyal észrevétlen végigmegy a Világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a Mennybe. Mindazok, akik a Mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Valamivel nagyon adós maradtam: az adventi vasárnapok angyalait akartam feltenni a blogba, most pótolom (kicsit későn, mert eljött a harmadik vasárnap Angyala is már, s várjuk a negyediket)

Az első vasárnap Angyala

Négy héttel Karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy Angyal kék köpenybe öltözve leszáll az Égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez.A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját.Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, skeresni kezdi azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni Őt.

Maya adatok 36+2 naposan:

                            Magzat fekvése: kt (fejvégű)

                            Placenta helyzete: dorsalis homogén

                            Magzatvíz mennyisége: átlagos

                            Szívműködés: jó 140/min

                            BPD (buksi átmérője): 94mm

                            TAD (mellkas átmérője): 96mm

                             FL (combcsont hossza): 72mm

Zárt méhszáj, megtartott portio(méhnyak), álló burok.

A számított terhességi időnek megfelelő nagyság.

CTG: F/10

Régóta nem írtam...ennek oka, hogy felgyorsultak az események.

Közeledik a Karácsony, és már jócskán a 9. hónapot tapossuk...sajnos nagyon hamar elfáradok, és még sokminden vár rám az ünnep, illetve Maya érkezése előtt...

lényeges történések az elmúlt időszakból: MINDENT sikerült beszerezni a Picinek, hosszas hezitálás után végül megvettem a légzésfigyelőt is (Baby Control) ezen már ne múljon a nyugalmunk...már kétszer voltunk CTG-n, a 36. héten Fenyőházi doktor megcsinálta a "kókusz-szűrést" is (streptococcus B), ami nagyon fontos vizsgálat, mert alattomosan, tünet nélkül megbújhat a kórokozó az anya szervezetében, a babánál viszont komoly gondot, súlyos szövődményeket okozhat a szülőcsatornán való áthaladáskor...az eredmény NEGATÍV lett, nagy örömünkre.

Annak idején (Melissánál) egyébként épp e vizsgálat kapcsán fedeztem fel a Telki Kórházat, mert a győri H-ban "nem volt divat" elvégezni ezt a szűrést (akkori orvosom szavaival élve), viszont én mindenképp szerettem volna megcsináltatni, mert egy lány a Babaneten felhívta rá a figyelmünket (sajnos az Ő kislánya nagyon beteg lett emiatt) de volt annyi lélekjelenléte, hogy felhívja rá a szülés előtt állók figyelmét (örök hála érte Neki).

szóval, mivel Győrben nem volt járható a dolog, kerestem egy magánklinikát, ahol AZONNAL fogadtak, és elvégezték a szűrést (azóta is bánom, hogy végül nem itt szültem, na de majd most:-)))

CTG-re visszatérve: minden teljesen OK volt, a 36. és 37. héten is (már hetente kell mennünk), a második alkalommal Melissa is eljött velünk (mostanában többször is itthon maradhatott, ki tudja meddig lehetünk még ilyenkor kettesben)

szóval: az alternatív szülőszobában voltunk hárman (itt lehet gyertyafénynél sarokkádban vajúdni ) a franciaágyon bolondozott Apa és Melissa a hatalmas plüsskutyával, rajtam pedig a CTG-tappancsok...Mayácska hallotta a nővérét, és olyan ugrabugrát rendezett a pocakomban, hogy a szülésznő megkérdezte: "Fiú ez a nagyon aktív baba??":-)))

utána Fenyőházi dr. megcsinálta az utolsó UH-t, (minden rendben, méhszáj zárt, lepény OK, baba fejvégű és szép nagy, akár megszülethetne, de bírjam ki még egy hétig.)

Nos, jelentem ez meglesz, mert két nap múlva, mire újra megyünk, már a 38. hétben járunk...

minden vizsgálatom megvan, "már CSAK szülnünk kell", ahogy a dr. úr mondta...

jelentős események még a 36. héten: megérkezett a Télapó!!!:-))), Melissa nagyon örült, és Mayácska is kapott egy plüss-pillangót a kiságyba, meg egy rózsaszín (IKEÁS) vízilovat...Melissa mondta: "szegény Kistesó, nem kapott csokit:-)))", hát igen, most én sem ehetem meg helyette...

a Télapó meghozta szegény Kaszás Attila kislányát Lucát ( minden jót kívánok a Mamának, Lucának és Jancsikának ) pityeregtem, hogy milyen rossz, hogy nem láthatja az Apukája a kis tündért...

és megszületett Szinetár Dóra és Bereczki Zoltán kislánya (imádom Őket, egész nyáron a Musical Duett lemezük szólt az autóban)

a kicsi a ZORA nevet kapta (a szülők keresztnevéből összeollózva) nagyon jó ötletnek tartom, és nagyon tetszik...mert nekem is van egy számomra nagyon kedves Zorám...

a 35. héten végre elkészült a babasarok, nagyon nagy megkönnyebbülés!!!

bár kisebbik tündérünk még nagyon jó helyen van a pocakban, azért már ideje készülni a fogadására...

Apa összerakta a kiságyat (a pelenkázó összerakva érkezett), végülis a drágább /olasz/ bútort vettük meg, mert a másikat már csak a jövő évre tudták ígérni, de hozzánk idén érkezik a gólya:-))

igazán szép a kézzel festett figurákkal és pasztell színekkel, de a másik, a magyar termék is tökéletesen jó lett volna, és persze jelentősen kedvezőbb áron...így van ez, amit nyerünk a réven, elveszítjük a vámon...

a festők lefestették a falat a kiságynál ( a könyvesszekrény miatt ez elmaradt a múltkori nagy generálnál), épp befértek Maya bútorai, fél méterre lesz tőlem a Kiscica, éppúgy, mint anno. a nővérkéje...

a kiságy és a pelenkázó fölé felragasztottuk a múltkor vásárolt "Micimackó és barátai" képecskéket,  ( ugyanilyen kellett Melissa szobájába is:-))) és felhúztam az ágyneműt is...a pelenkázó fölé szerelt rózsaszín IKEA-s lámpával (ami jól jön majd éjszaka, hogy ne keltsük fel Apát ) igazán csajszis feeling lett...nagyon édes, majd teszek róla képet.

A héten történt egy döbbenetes dolog is: egy anyuka, akinek oda jár az oviba a kislánya, ahova Melissánk, hét hónapra megszülte a kistesót...

múltkor (kb.2 hete), mikor vártunk a néptánc órán lévő csemetéinkre, mondta egy másik anyukának, hogy már csak 10 hete van hátra, már készíti a kórházi csomagját...(ezután én is gyorsan elkezdtem összerakni:-)) )

még gondoltam is, hogy javában cipelni fogja szegény a pocakját, mikor Maya már kívülről csodálja a világot...január végére voltak kiírva...ugyanennek az anyukának tavaly a 31.héten angyalka lett a kisfia, köldökzsinór baleset miatt:-((

úgy tudom, a mostani kisfiú jól van, csak szegényke valamiért korábban kívánkozott ki a biztonságos kis fészekből...kívánok Neki gyors gyarapodást, jó egészséget, és azt, hogy Szenteste Ő lehessen a legszebb ajándék a fa alatt...na akkor azért icipicit irigykedni fogok:-)))

mi bírjuk még 2in1, bár szerintem mindkettőnknek megvan a maga kellemetlensége: Mayácskának az egyre szűkülő tér miatt, nekem meg a növekvő pocak miatti fáradékonyság a gondom...ja, és elkiabáltam, hogy mostanában nem jönnek a Braxton-Hicks-ek (keményedés v. "népiesen" jósló fájás)...na, múlt éjszaka megint kijutott belőlük...

a könyv amit olvasok egyébként, iszonyú lebilincselő, az anya-magzat közötti kapcsolatteremtésről szól ( ez nekünk is sikerült már Mayácskával)

igyekszem gyorsan kiolvasni (bár csak lefekvés után jut időm rá, akkor meg már álmos vagyok nagyon) de megígértem Zorának, hogy elküldöm Neki jövő héten, nekünk pedig már a szülés témakörére kell váltanunk, hogy ügyesek legyünk (és bátrak:-))) megmutatjuk Apának, hogy igazán kemény csajok vagyunk:-)))

szóval, Mayával "beszélgetünk" relaxált állapotban, hogy még 23 napig Szentestéig maradjunk egyben, hogy itthon ünnepelhessünk...utána zöld utat kap a kisasszony, de ha 27-én (vagy 28-án, Apa szülinapján) érkezne, akkor már az Újévet itthon köszönthetnénk...mert azért Telkis luxus ide vagy oda, mégiscsak legjobb itthon!!!

remélem, szófogadó lesz a babalány éppúgy, mikor a 4D UH előtt arra kértem, hogy mutassa meg mije van valójában:-))) (addig fiúnak hittük, és Marcinak szólítottuk),hallgatott rám, mert  az orvos amint a hasamra tette a vizsgálófejet, egyből látszott a "lényeg": "egyértelműen kislány:-)))"

míg Apa tárgyalt a Bp.Árkádban, gyorsan beszereztem a Baby Bell üzletben az első rózsaszín cuccokat, nagyon jót tett a lelkemnek:-))

utána bajban voltunk a névválasztással,sokáig az Alexandra volt a favorit, majd vacilláltunk a Melani-n , végül a Kolpingban töltött pár nap alatt jött a megvilágosodás: "legyen Maya!!!" ez a név végre a Nagy  Tesónak (Patrik) és Melissának is tetszett (Ő már korábban is javasolta, mert imádja a Minimaxon a Maya és Miguel  című mesét:-)))

és hátha a mi kis Mayánk is olyan vagány lesz, mnit a filmbeli csajszi:-))) 

még annyit, hogy nagyobbik tündérünk irtó édes volt tegnap : lepihentem kicsit ebéd után (mert előzőleg vacak éjszakám volt, és már egy szimpla Árkádos kör is kimerít hétvégi bevásárlással egybekötve:-((), szóval,Melissa bejött, odabújt hozzám, és roppant együttérzőn ezt mondta: "tudom Anya, hogy sokat kell pihenned, mert este nem tudsz, mert a Kistesó fociz a hasadban és bulit rendez:-))) ooolyan ÉDES volt!!!!

és kedden az úszáshoz, véletlenül az Arielle-es fürdőbugyi helyett a felsőt csomagoltam el, szegénykém döbbent nagyot a "helyszínen" és annyit mondott Mariann barátnőmnek:

"oldjuk meg ezt a problémát!":-))))

már majdnem az összes babaruha-felszerelés kimosva-kivasalva, (sajnos alig fér el a pelenkázó fiókjaiban, de a fiókos kisszekrényt végképp csak januárra ígérték a Brendonban), már csak egy-két dolog van hátra (pl. a héten vásárolt irha-bundazsák) ,ám a mosógépünk jó szokása szerint épp hétvégére mondta be az unalmast:-((( de az egyik szerelő (a sok közül, akit megkíséreltünk hétvégén kihívni) végre "távgyógyítással" segített Apának megjavítani, úgyhogy gyorsan pakolok mégegy adagot.

Ettől a héttől kezdve a magzat már elég érett ahhoz, hogy alkalmazkodjon a méhen kívüli élethez intenzív orvosi ellátás nélkül is.

Hossza 32cm, és körülbelül 2250 grammot nyom.

Az anyai immunvédelem mellett elkezdenek kifejlődni a saját immunreakciók, amelyek már segítenek kivédeni az enyhébb fertőzéseket.A magzatmáz egyre vastagabb a kicsi bőrén, míg a laguno ekkorra teljesen eltűnik.

A baba a 34. héten valószínüleg már abban a pozícióban helyezkedik el a méhen belül, amelyben meg kíván születni, ha hagyják.

Azokat a babákat ugyanis, akiket az utolsó ultrahang vizsgálaton "lábtartáson" érnek, ma már császármetszéssel segítik világra.

Az esetek nagy részében azonban a magzat feje helyezkedik el elöl, az édesanya gyakran érezheti, hogy a fej nyomja a méhszájat.

Forrás: Gólyahír-G- portál